515. A körülölelő fények lényege

Amikor az ember belép a spirituális munkába (ávodá), akkor ez eleinte a „körülölelő fény” (or makif) oldaláról érkezik. Ez a fény bevilágítja (me’ir) - van egyfajta világosság, vonzás. De amikor az ember már magába akarja foglaltatni ezt a fényt „belső fényként” (or pnimi), akkor hirtelen sötétség támad (choshech).
Mert a körülölelő fények (mekifin) még akkor is bevilágítanak, amikor az embernek nincsenek meg az edényei (kelim) ahhoz, hogy helyesen, azaz adakozási szándékkal (be’al menát le-haszpíá) – tudja önmagába fogadni őket.

Nem így van a belső fény, amely kizárólag az adakozás edényein keresztül (kelim de-haszpáá) jelenik meg. És mivel ez (az emberben) még nincs meg, ezért amikor belép a Cimcum (Megszorítás) alá, akkor eltávozik belőle a munka fontosságának érzete (chásivut há-ávodá).