713. Az úton járó ember

„Rabbi Yehoshua Ben Levi mondta: Aki úton jár, és nincs vele kísérő, foglalkozzon a Tórával, ahogyan az írva van: 'Mert a kegyelem a kísérete.'” (Éruvin 54)

Felmerül a kérdés: miért olyan fontos a kíséret annak, aki útra kel? Ezt erkölcsi szempontból úgy érthetjük, hogy az „út” az Örökkévaló útjára utal. A „kíséret” pedig az összetapadást és a Dvekutot jelenti, ahogyan az írva van: „Mert most már hozzám fog tapadni a férjem.”

A tanítás azt üzeni, hogy aki az Örökkévaló útján jár, de még nem érez kötődést, annak az a tanács, hogy foglalkozzon a Tórával. Az összetapadás hiánya ugyanis abból fakad, hogy még mindig jelen van valami gonosz a szívében. Amikor azonban a Tórával foglalkozik, annak fénye képes visszavezetni őt a helyes útra, és így végül eléri a Dvekutot.